Gyógynövények

Ősi szájhagyományokon, tapasztalatokon alapul a gyógyfüvekkel való gyógyítás, amit mindig is egyfajta természetfelettiség, mágikus és titokzatos légkör kísért. Az európai, közép-keleti, indiai és Ázsia más részein vezető kereskedelmi utakon már évezredek óta szállítottak gyógy- és fűszernövényeket is. Az európai gyógyfüvesek a 12. és a 18. század között számos gyógynövényhez jutottak a világ minden részéről, és ezekkel kiegészítették az Európában is szép számban használt gyógynövényeket. Vidéken elsősorban a nők gyűjtöttek gyógyfüveket a különböző betegségek gyógyításához. A murántúli népi gyógyászat több mint 500 gyógynövényt alkalmaz a külső és belső betegségek kezeléséhez. A gyűjtéshez és szárításhoz nem használtak külön eszközöket,illetve edényeket. Augusztus 15-e keresztény ünnep, Mária mennybemenetelének napja, a Murántúlon a gyógynövények megáldásának napja is. Ezen a napon kerti és mezei virágokat visznek a templomba megáldani.

  

GYÓGYSZERTÁRAK

Európában a 15. században alapították az első gyógyszertárakat. A 16. és 17. században kolostori, házi és közpatikák működtek. Különösen azokban az esetekben voltak fontosak a házi és a vári patikák, amikor a várak távol estek a városoktól, településektől, ahol orvos és gyógyszertár működött. A középkorban, és később is (1859-ig) a patikusok a céhekben, orvosi felügyelettel, az inasokhoz és a segédekhez hasonló képzésben részesültek. A Muravidéken Radgonán (1566), Alsólendván (1835), Muraszombatban (1842), v Ljutomerben (1878), Beltincin (1889) és Gradon (Felsőlendva) (1911) alakultak meg az első gyógyszertárak. A gyógy-készítményeket és gyógyszereket különböző formájú fa-, porcelán-, kerámia- és üvegedényekben tárolták.