A parkról

Goričko dombos táj Szlovénia északkeleti részének a peremén. A táj déli részén a dombok lassan belesüppednek a Murska raven vagy Ravensko és Dolinsko síkvidékeibe. Goričko nyugaton Ausztriával, keleten pedig Magyarországgal határos. Goričko északi részén, pontosabban Trdkova településén található a hármashatár Szlovénia, Ausztria és Magyarország között.

Goričkón, mivel határvidék, dombos táj, távol a jelentősebb központoktól, történelmileg nem volt lehetőség nagyobb települések kialakítására, az iparosodásra és a zsúfolt közlekedései útvonalak kiépítésére. A helyi lakosság ezért elsődlegesen önellátó mezőgazdasággal volt kénytelen foglalkozni.


A Bodonski bregre nyíló kilátás

Ma lassan felismerjük, hogy éppen ezek az adottságok járultak hozzá, ahhoz, hogy Goričkón megmaradt a kivételes táj és a biológiai sokszínűség, amely ma jellemző a vidékre és megkülönbözteti más régióktól, amelyek az intenzív területgazdálkodás miatt mindezeket a jellemzőiket elveszítették.

A kivételes, változatos táj és a gazdag biodiverzitás miatt a Szlovén Köztársaság kormánya 2003. október 9-én a területen kijelölte a Goričko Tájvédelmi Parkot, amelyet védett természeti területnek nyilvánított. A park kezelésére a Szlovén Köztársaság kormánya Közintézetet hozott létre, amely védelmi, fejlesztési, szakmai, felügyeleti és irányítási feladatokat lát el a park területén a természetvédelmi közszolgálat keretein belül.

Keresse fel Goričkót

A dimbes-dombos vidéket patakok tagolják, amelyek az évek során elszállították az üledéket és széles völgyeket alakítottak ki. Ezekben a völgyekben lelt otthonra az ember, számos kisebb településen benépesítve a völgyhátakat. A legszebb kilátás a Sotinski bregről nyílik a vidékre, amely 418 m tengerszint feletti magasságban emelkedik a Ledava völgye fölé. Prekmurje legmagasabb pontja, ahonnan panoráma nyílik Szlovénia távolabbi tájai felé, Boč, Donačke gore, Pohorje és Pece irányába.


Örségi néprajzi-helytörténeti gyüjtemény

Goričkón 11 község található, összesen 90 településsel és mintegy 17. 000 lakossal. A településközpontokat a falvak lakóépületei és tűzoltószertárjai jelzik, valamint a különböző templomok harangtornyai, üzenve, hogy Szlovénia vallási szempontból változatos területén barangolunk. A katolikus, az evangélikus, a pünkösdi, a baptista és a kálvinista felekezethez tartozó keresztények itt harmóniában élnek. A nemzeti és etnikai összetétel is változatos. A Magyarországgal határos keleti határ mentén fekvő falvakban, Kobilje kivételével a magyar nemzeti közösség tagjai élnek, Goričko néhány falujában pedig a roma közösség tagjai. Minden közösség hozzájárul Goričko változatos kulturális mozaikjához. 


Késő román templom Domonkosfán

Goričko vidékén nem található nagyobb központi település, ezt a szerepet Muraszombat látja el. A legnagyobb település Grad, ahol Szlovénia legnagyobb barokk vára áll, amelyben a Goričko Tájvédelmi Parkot üzemeltető, Goričko Tájvédelmi Park Közintézet székhelye is található.

Elszigeteltsége és gazdasági fejletlensége állandó határmenti fekvésére és a történelmi eseményekre vezethető vissza. A vidéken nem voltak fontos közlekedési útvonalak, nem fejlődött az ipar, nem alakultak ki nagyobb települések, és hozzájuk tartozó infrastruktúra, így az emberek többnyire a mezőgazdaságból, földművelésből, állattenyésztésből, gyümölcstermesztésből és a szőlőtermesztésből éltek. A völgyekben és a szelíd lejtőkön szántókat, réteket és legelőket műveltek, a terjedelmesebb, meredekebb lejtőkön pedig magastörzsű, kaszálós gyümölcsösöket és szőlőültetvényeket telepítettek. Azokon a területeken, ahol a felszín nem tette lehetővé a megművelést, cserjések és erdők alakultak ki, a patakok mentén vizes élőhelyek voltak.

A természetben így  változatos életterek  alakultak ki, és ezáltal tarka tájmozaik, a természet az élőhelyek változatosságával viszonozta a lehetőséget. A természet adta nyersanyagokat ügyesen használták fel a szántóföldi és háztartási munkákhoz szükséges eszközök előállításához. A hagyományos ismereteket és készségeket ma a kézművesmesterek őrzik természet- és emberbarát termékeikkel.


A Bakónaki-tó

Az ember és a természet Goričkón mindig kéz a kézben járt. A korábbi elszigeteltség ma előnyt és lehetőséget jelent. A régió távoli fekvése lehetővé tette a gazdag természeti és kulturális környezet fennmaradását. A természet harmóniája és a jószívű goričkói lakosok szorgalmas kezemunkája ma is Goričko legnagyobb kincse. Goričko 2003 óta tájvédelmi parkként áll oltalom alatt. Európai szinten Goričko a Natura 2000 különleges védett területei hálózatának része, ahol külön védelemben részesülnek a ritka és veszélyeztetett fajok és élőhelyek. A Goričko Tájvédelmi Park területe 462 km2, azaz 46.200 hektár.