Szövés
A Murántúlon a fazekasság mellett a takácsmesterség volt a legjelentősebb háziipari tevékenység. A szövés technikája egyetemes, csupán az eszközök és a gépek különböznek.
A len szárítása a réten, Vučja Gomila, 1962, Szárítókemence, Turnišče, 1954, Tilolás, rekonstrukció, Muravidék, 1960-1970
A takácsmesterség alapkelléke a szövőszék, a fajz volt. Többnyire a téli időszakban szőttek, akinek azonban nem volt elég termőföldje a megélhetéshez, évközben is folytatta a tevékenységet. A szövés elsősorban férfimunka volt, a nők a fonalat fűzték be. A síksági részen viszont a nők is gyakran szőttek. A 18. és a 19. században a Bogojinán, Beltincin és Črenšovcin vegyes céhekbe társultak a takácsok. 1927-ben a muraszombati járás nyolc településén 10 takács működött, 1957- ben viszont már az egész muravidéki régióban sem jegyzetek egyet sem. A 2. világháború után az olcsóbb gyári szövetek miatt egyre kevesebb lent termesztettek, aminek következtében fokozatosan eltűnt a szövőmesterség is.
Fonal szárítása, Kobilje, 1958, Franc Gomboc takács, Sotina, 1970, Franc Gomboc takácsmester, Sotina, 2003
