A Pannon-tenger
Goričko geológiai szerkezete mellett érdekes földtani története is. Szlovénia e területe nagyrészt 66 és 1,6 millió év korú tercier kőzetekből áll. Számos régebbi, a tengerben kb. 400 millió éve keletkezett, a palástkőzetekhez, zsindelypalákhoz tartozó kőzetfajta csak Sotina és az Rdeči breg környékén található meg. A puhább tercier üledékből kiemelkedve ezek alkotják Goričko északnyugati részének legmeredekebb dombjait.
A régi metamorf palástkőzetek kialakulását a Goričko földtani történetében hosszabb száraz időszak követte. Csupán az oligocén végén, tehát mintegy 23 millió éve kezdődött meg a felszín süllyedése, amelyet keletről elöntött a Pannon- tenger. Egyedül az északnyugati rész, a Sotinai-hegy térsége maradt szárazon, a többit 18 millió évig tenger borította. A pliocén korszakban az elsődleges tengeri üledékek (kavicsok, homokok, agyagok, amelyekből a homokkő, a lösz, a földpát alakult ki) egyre inkább édesvíziekké váltak. A felszín emelkedése miatt a Pannon-tenger egyre inkább kelet felé húzódott.
Hogy a Goričkó térségét is a Pannon-tenger borította, arról a Goričko Tájvédelmi Park nyugati részében található kagylós mészkőben lévő tengeri kagyló- és csigaházak maradványai tanúskodnak.
