A várról
A várépület meredek, bazalttufa dombon magasodik Grad település felett, 333,33 m tengerszint feletti magasságban. A legenda szerint templomos lovagok rakták le a vár alapjait. A törökveszedelem, a kurucok támadásai és a parasztfelkelések időszaka után a vár terjedelmes, ötszögletű barokk külsőt kapott, több szinten futó árkádos folyosókkal, várkápolnával és harangtoronnyal. Gótikus, román és barokk stílusjegyek is felfedezhetők a várépületen, tükrözve tulajdonosainak nagyságát. Hatalmas fák veszik körül a várat, amely már több mint 800 éve dacolnak az idővel. A várat a Goričko Tájvédelmi Park Közintézet üzemelteti. A felújított helyiségek a természet és a kultúrtáj, valamint Goričko történelmi és etnológiai örökségének bemutatását szolgálják. A félemeleten az intézet irodahelyiségei találhatók. A vár emeletén házasságkötő- és koncertterem, galéria, várkápolna és vendégszobák találhatók. A várbelső és a park békés kulturális-természeti élményt nyújt.
A goričkói vár Grad településen található, meredek, bazalttufa dombon áll, Goričko északnyugati részén. A mai vár körüli területet III. Béla király olvasztotta be a magyar államba. 1183-ban pedig a szentgotthárdi ciszterci monostor birtokául adta. A Lyndwa nevű birtokot már 1208-ban említik írásos források, a várépület létezéséről szóló feljegyzések 1275-ből származnak. A régészeti feltárások alapján már a 11. századra tehető létezése. A történet szerint a várat a templomos lovagok kezdték építeni. A vár mai méretét a 16. és a 17. században kapta, majd, a 18. és a 19. században további részekkel toldották meg az épületet, és felújították. A vár egyik, a 16. század közepén épült tornyában várkápolnát alakítottak ki, amelyhez Josef Hueber építész tervei alapján 1751-ben harangtornyot építettek (2001-ben újították fel), ezzel egyben lezárult az épületegyüttes barokkosításának folyamata.
A várnak az évszázadok során több tulajdonosa is volt. II. Endre király a Lyndwa birtokot a Vas vármegyei Miklós grófnak adományozta, 1275 után a birtok a Gutkeled dinasztiabeli Amadé birtokába került. 1365 és 1685 között a Széchy család uralkodott itt, akik nagymértékben hozzájárultak a protestantizmus elterjedésének a területen. Az 1607. évi házasságkötés után a birtok egy része a Batthyány család kezelésébe kerül. 1685 után, amikor a Széchy család utolsó férfitagja elhunyt, a birtok egy részét a Nádasdy család birtokolta, Nádasdy Leopold 1730 óta volt ura a birtoknak. 1856-ban a várat Moritz Joseph Johann Dietrichstein herceg, 1864-ben pedig Edvard Almásy vásárolta meg. Ezt követően a vár a Széchenyi család, majd ismét Batthyány család tulajdonába került. A vár a két háború között Hartner Géza (1872-1940) muraszombati iparos tulajdonában volt. 1940-ben bekövetkezett halála után a várat örökbefogadott fia, Ferdinand Hartner örökölte. Ferdinánd 1933 és 1945 között volt földbirtokos, és Muraszombat polgármestere, valamint a Prekmurska bank elnöke. 1942-ben kinevezték országgyűlési képviselőnek a magyar parlamentben. A felsőlendvai vár tulajdonosaként belügyminisztériumi engedéllyel 1943-ban Prekmurje magyar megszállása során Lindvayre változtatta vezetéknevét, ami lendvait jelent. Amikor a Vörös Hadsereg 1945-ben bemasírozott Muraszombatba, még időben Ausztriába menekült, ahol több évig tartózkodott. Ezután Argentínába költözött, ahol 1975-ben hunyt el.
1945-ben az orosz Vörös Hadsereg katonáit szállásolták el a várban. A második világháború után a várat államosították és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság tulajdonába került. 1952-ben a várat és a települést Felsőlendváról Gradra nevezték át. A várhelyiségeket kezdetben néhány hivatal és mezőgazdasági szövetkezet használta, később családok költöztek a várépületbe. 1960 és 1995 között a vár pusztulásnak indult. 1999 óta a gradi vár nemzeti jelentőségű kulturális műemlék, amely a Szlovén Köztársaság tulajdonában van, és 2004 óta a Goričko Tájvédelmi Park Közintézet üzemelteti. Kőbe vésett kereszt, a kereszténység és talán a vár első építői, a templomosok szimbóluma?
1995 óta a várat felújítási munkálatokkal szépítik. A határrégiók természetvédelmi területté nyilvánítása, és a három országhatáron átnyúló, Goričko-Raab-Őrség parkjában történő összevonásának gondolata szintén hozzájárult a vár helyreállításához szükséges állami és európai finanszírozás biztosításához. 2003 óta a felújított helyiségekben a Goričko Tájvédelmi Park Közintézet és a Goričko-Raab-Őrség Park Tájvédelmi park Információs Központja működik. A földszinten kézműves foglalkozásokra és tevékenységekre alkalmas helyiségek kaptak helyet.
2006-ban befejeződött a statikai helyreállítás utolsó szakasza, miközben a régészeti feltárások a múlt újabb részletéről lebbentették fel a fátylat. Egy 11. századból származó lakó- és védőerőd alapjait tárták fel. A vár előtt áll a 18. századból származó vármajor. Többszintes hivatali épületként szolgált. A főhomlokzaton 18 ablaknyílás és két kapuzat található. Részben pincét építették alá. A homlokzaton nem találhatók díszítő elemek. A vár történetét a Három kastély, két ország, egy történet című projekt keretében részletesebben kutatták. Szlovén és német nyelven jelent meg a gyűjteményes kötet, amelyet itt megtalál.
A várhoz néhány legenda is fűződik. A leghíresebb az aranykoronás sárkánykígyó legendája. A vár épületét nyolc hektáros, tájképi kert, vagy ún. angolpark stílusú, természetszerű park veszi körül. A parkban terjedelmestulipánfák, platánok, termetes tövises lepényfák, vörös bükkfák, fenséges gyertyánok és tölgyek népesítik be, évszázadokon keresztül dacolva az idővel. A vár udvarában olyan energiák törnek fel a Föld mélyéből, amelyeket átjárják az idelátogatókat, legtöbben melegség-érzetként vagy zsibbadásként tapasztalják meg az energiaáramlást.
Kripta
A vár melletti Kaniža falucskában a Széchenyi grófok neoklasszikus sírboltja áll, amelyet Kriptának neveznek. Kezdetben feltehetőleg a vár nemeseit a jelenlegi templom előtti területen temették el. A vár utolsó, 1751-es felújítása után valószínűleg saját sírboltot építettek az említett falucskában. A második világháború után a sírt kifosztották. A kripta kulcsát a legközelebb lakó szomszéd és a Goričko Tájvédelmi Park Közintézet őrzi. Látogatás előzetes bejelentkezés alapján lehetséges.
