Pálinkafőzés

A szlovén térségben, különösen a parasztlakosság körében, a 19. század első felében terjedt el a pálinkafőzés. A Muravidéken elsősorban az őszi és a téli időszakban, tehát amikor a parasztmunkákat befejezik, kezdődik a pálinkafőzés. A 20. század első felében, amikor megadóztatták ezt a tevékenységet, gyakran titokban égették a pálinkát. A pálinka minősége a begyűjtött és megerjedt gyümölcs minőségétől, és a pálinkafőző személy türelmétől függött. A pálinka ugyanis a különböző erjesztett gyümölcslevek párlata. A pálinkafőzés legfontosabb kelléke a két részből, az alapból és a sisakból álló rézüst. A pálinkát szilvából, almából, borból, körtéből, törkölyből, cseresznyéből égették. Az üstből kifolyó első párlat az alszesz, azaz plávis; a második a jó pálinka; az utolsó pedig szintén plávis. Pálinkát rendszerint minden házban tartottak és ittak, illetve gyógyításhoz használták.


1. rézüst 2. vízhűtő sajtár 3. pálinkásüvegek